Én elég sokat fotóztam 'elesett', lecsúszott, vagy hajléktalan embereket , így aztán sokat beszélgettem is velük.
Bárki -bármit mond , többségük szerett/e/i , ha fotózzák Őket , addig is úgy érzik Ők még valakik és tartoznak valahová , ha csak pár percig tartott is ez-az örömük már megérte ! Ami a címed illeti , ez így igaz , mindegyikőjüknek volt egy története ...
Nekem most ez jutott eszembe ...
Tetszik a fotód , mert gondolkodtat !
Üdv : kuzo
|