Szia!

Egyáltalán nem sértő amit írsz, nagyon örülök, ha valaki őszintén elmondja mit érez egy kép láttán, és tudom, hogy Ti ilyenek vagytok. E pici lány már annyira nem is pici, a kiskamaszkor kellős közepén van. Igen, ennyi idősen még mi ( az én korosztályom) nem volt ilyen komoly és érett, de sajnálattal tapasztalom, hogy a mai gyerekek azok. Próbálom én visszahúhzni az általam gondolt szintre, ne hidd el, nem megy. Nem tudom bezárni, és a környezet, a barátok, a média mind hozzásegítik őket, hogy hamarabb felnőjjenek. Fru egyébként is mindig komolyabb volt, már kicsinek is más volt, mint a vele egyidősek. Egyébként abszolút normális, sőt néha nem is teljesen az:))), és az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kép készítése előtt sem ilyen volt. De amikor előkerül a fényképezőgép, és kérem, nézzen rám, megváltozik az egész nézése, a viselkedése, mintha nem is ő volna. Ezért nyáron be is irattam egy színjátszó táborba.

Hát ennyit  a képről és a kincsemről:))

Köszönöm Neked!

Nem lett vágva a kép, így fotóztam. És igen, ő ennyire nő:)))) Tudom, lesz még bajom vele!!!

Köszönjük!

A képeim nagy részét eddig az automatika segítségével lőttem, ami egyszerű, de vannak hátrányai is. Most kaptam egy teljesen manuális obit, és mindent nekem kell beállítani. Végre izgalmasabb lett a fotózás, és persze sokkal nehezebb, mert ezzel az obival rá vagyok kényszerítve a gondolkodásra:) Ez most így sikerült, az iso-ra nem figyeltem sajna. Egyébként nem szelektív színtelenítés van rajta, hanem öregítés, ami persze hasonló.

Köszi a hozzászólást!