A fotó címe melett találhatsz 2 gyorsértékelő gombot. Ezzel lehetőséged nyílik a képek tetszik/nemtetszik értékelésére, annélkül, hogy jobban kielemeznéd a képet.
A hozzászólások alján látható az értékelő doboz. Erről bővebb segítséget ott találsz.
Amíg a képet nem értékelted addig más felhasználók értékelésének csak a szöveges részét láthatod, és a kép tulajdonosát sem ismerheted meg.
Jó.. olyan végzetszerű.. talán a vastag fekete keret miatt.. a virág él.. a szörnyeteg tovább áll... igen..
Érdekes, hogy a szörnyetegnek egy tankert választottál, ami ugye olajat szállít.. és ugye végső soron az olaj viszi romlásba Földanyát.. és gyermekeit.. a kicsi százszorszépet is természetesen..
teccik.. az üzenettel együtt..
Üdv.:a
Válasz:
nem mondanám azt, hogy 'választottam' a tankert, mert az tudatos készítést feltételez, ez meg puszta szerencse volt, valamiért épp egy tanker jött arra, az ég küldte ha úgy tetszik, bár ez ebben a formában sem teljesen igaz, mert szerencse meg csak akkor történhet, ha valami cél elérése a kívánatos és az események annak irányába alakulnak látszólag váratlanul vagy véletlenül, de igazából itt nem volt semmi ilyesmi cél, csak virág (kamilla) és forgalom fényképezése a naplementében a fényképezés kedvéért, még tavaly készült és természetesen nem erre a projektre, csak most jól jött ez a párhuzam
A párhuzamként vont történetben a szép végül megszelidíti a szörnyet és széppé 'varázsolja', de attól tartok itt a szörnyek fognak nyerni pontosan ahogy te is írtad.
NA nekem tök más jut erről eszembe: kamaszként rengeteget jártunk a Tatai úti MÁV járműjavítójánál a sínke között, egészen abulgárkertészetekig felrohangáltunk. néha epret szedtünk a tilosban és csak úgy kihuzigáltunk répát is meg ilyesmiket. Aztán ahogy észrevettek minket, kezdődött a kergetés, - ma ezt úgy mondanák, jó buli volt - de a csapat kölyökből egy páran bizony jól be voltunk sz*rva, amikor a rohanástól elfáradva hirtelen kehasaltunk és ott lapultunk a gazban a sínek mellett, amíg a kertész eltrappolt mellettünk. Aztán nagy bátran előbújtunk, ettük a répát fütyörészve, egymásnak mesélve hogy milyen bátrak is voltunk.Aztán jött a 424-es mozdony, ami gyönyörű, fekete és szörnyűséges volt, és hirtelen mindenki mozdonyvezető akart lenni.
Jean Marais nálunk a család nőtagjaimnak bálványa volt akkoriban, én nem voltam tőle annnyira elájulva még a Fantomasban sem, később mikor nagyobb lettem aztán rájöttem miért.
Valami bruszvillisz volt még ezen acímen a tévében ha nme keverem nagyon, mert amikor kezdődött, akkor inkább mentem nagyítani a laborba.
Na, ez akeret még ijesztőbbé teszi a képet.
grat leyka
Válasz:
nna ugye-ugye, akkor most mondhatnám, hogy nem működött a kép, pedig a fenéket nem, rideg sándor micsoda bakterházas sztorit írna ezekből az emlékekből, amik itt most feltörtek belőled, mondjuk nekem már ebben az előadásban is igen szórakoztató volt, le van sz...va hogy számodra semmi köze a projekthez, örülök hogy nem hagytad magad befolyásolni az én elképzeléseim meg emlékeim által
Nem csak a film miatt tetszik a kép, nagyon jó asszociáció!
Én is féltem! :O
Válasz:
pedig el tudom képzelni, hogy mennyire volt félelmetes azokhoz képest, amiket mondjuk manapság láthatnak a gyerekek, ha a szülők nem figyelnek oda ilyesmire, és még csodálkozunk, hogy degenerált társadalomban élünk egyre inkább ...
A Szépség és a Szörnyeteg alap történetét egy Londonban élő francia asszony, Marie Le Prince de Beaumont írta, és 1756-ban jelent meg egy hölgyeknek szóló magazinban, alapja egy korábban megjelent regény volt. Később többször is feldolgozták filmen, a legismertebb változatot a költő, Jean Cocteau forgatta Jean Marais főszereplésével.
Réges-régen, egy távoli ország csodálatos kastélyában élt egy ifjú herceg. Mindene megvolt és mindent megkapott. Talán ezért lett elkényeztetett, önző és hiú. Ám egy viharos tél éjszakán öreg koldusasszony zörgetett a vár kapuján. Bebocsátást kért és egy gyönyörű rózsát kínált ha a kemény hideg elől menedéket kap. A herceg viszolygott a vénségtől kigúnyolta ajándékát és elzavarta. A szépség a lélekben lakozik intette az öregasszony. Az ifjú csak nevetett és elkergette. A csúf némber ekkor gyönyörű tündérré változott a fiú a bocsánatáért esedezett de túl későn, és mert parányi szikrája sem volt szívében a szeretetnek a szépséges lány ocsmány szörnyeteggé változtatta. És vele együtt elvarázsolta a kastély összes lakóját. Az ifjú herceg szégyenében kastélya legmélyére húzódott s a tündér örök emlékeztetőül varázstükrét és a rózsát adta a szerencsétlen kamasznak. A tükör lett egyetlen ablaka a külvilágra. S a bűbájos rózsa pedig évekig tartó virágzásba kezdett. Az átkot a herceg csak akkor törheti meg ha megtanul szeretni és őt is viszontszeretik. De ha ez nem történne meg mielőtt a rózsa utolsó szirma lehull az átok az idők végezetéig tart. Ahogy múltak az évek úgy hatalmasodott el a hercegen a kétségbeesés, kit szerethetne őt így, és ki szerethetné őt, a Szörnyeteget? Örök kérdéseket vet fel a darab,a kép meg fantasztikusan visszadja ezt nekem.
Szia!
Éva
Válasz:
A történetre konkrétan már nem is emlékeztem. Csak az maradt meg, hogy féltem amikor láttam és sokáig nem mertem kidugni a lábam a takaró alól este, nehogy megfogja a szörnyeteg. Azóta sem gondoltam arra, hogy újra meg kellene nézzem, pedig gyerek- és fiatalkori 'beépüléseim' nagyrészével mára már leszámoltam. Így már azt is régen tudom, hogy nem a csúnya fizimiskájú emberektől kell félni, hanem inkább azoktól érdemes távol tartani magam akik kívülről szépnek akarnak látszani, hogy ezzel próbáljanak elrejteni valami mást.
Örök kérdések számomra már nincsenek, csak egyszerű, könnyen megválaszolható kérdések a mindennapi élethez. Minden esetre a 'rendszer' működésének felismerése sokat segített abban, hogy jobban odafigyeljek arra, hogy a kölykeim mit nézhetnek meg és mit nem egy adott korban.
