A fotó címe melett találhatsz 2 gyorsértékelő gombot. Ezzel lehetőséged nyílik a képek tetszik/nemtetszik értékelésére, annélkül, hogy jobban kielemeznéd a képet.
A hozzászólások alján látható az értékelő doboz. Erről bővebb segítséget ott találsz.
Amíg a képet nem értékelted addig más felhasználók értékelésének csak a szöveges részét láthatod, és a kép tulajdonosát sem ismerheted meg.
Szerelmed füst a szívben, kifújni nem tudom, megbénult már a szívem, kifújni nem is akarom, elvesztem, elvesztettél, megragadsz, magadhoz húzol, öt ujjad ragadja meg arcom mint egy maszkot, nincs már akaratom, csak a tiéd, nézem ami a szemmel már nem látható, talán ezért tűnik úgy, hogy bambulok, de a szív átlát a füstön is és kegyelemért könyörög hozzád.
Válasz:
tökéletes, ilyen válaszokat akarok látni minél többet, hálás is vagyok, hogy a sok hozzászólás többsége ilyen is :) nagyon köszönöm, marf, meg a többieknek is, még egyszer.
"arcom mint egy maszkot" - arcom után vessző, a többit kiveszed, illetve a végén csak kegyelemért könyörög - hozzád nélkül - olvasd csak el, mennyivel feszesebb lett tőle :)
Azon gondolkodom ez most pofon vagy símogatás..
lehet velem van a baj, de nem tudom kivenni..
Üdv.:a
Válasz:
az első mondatra a válasz: se pofon, se simogatás. fogás, szorítás. a másodikra: nem veled van a baj :) mert nem is kell kivenni. az arc úgyis elárulja, hogy a nőci, a gesztus meg minden együtt hat rá, ez az érdekes :)
Szépen megcsinált fotó, van benne meghittség, mégis a szorítás ad dinamikát! Kicsit szűknek vélem a vágást legfőképp a bal felső harmadban...Gratula!
Válasz:
most ezt nem értem, a bal felsőn csak haj van, jó sok, pont ott tág a vágás, de mindegy is. mert a vágás természetesen nem elhibázottság miatt ilyen. a vágás eszköz, amivel remekül lehet fokozni a képi feszültséget. a férfiarc oldalra/sarokbaszorítottsága, a kéz szorításával együtt, a képi tömegek eloszlása sem véletlen, így nagyobb a feszültség kettejük között, azaz "hármunk" között (mindenkori néző a 3., ugye). nem volt célom a "harmonikus szerkesztési szabályoknak" megfelelni, mert azok ez esetben nem felelnek meg az én szándékaimnak.
Csak elvakít, csak megzavar, csak bizonytalanná tesz, csak pillanat...
Talán azért mert a férfin van a hangsúly gondodlom én ezt üzenetnek, minden megcsalt és cserbenhagyott hirtelen mástszerető nő által magára maradt férfúnak emléket állító képnek, mert a nő itt csak sejlik, de érezni lehet benne mindazt amire azt mondják SZÉP.
Kicst ha belegondoldok, mint versszerető képzavar a cím, a fotó meg nem az én világom igazán, mert meg nem foghatom, csak valahogy nem a kép mozog itt hanem az emlékezet.
Ha megkérdezem, hogy miért szomorú ez kép, mert a férfi rövid tündöklése ez, és egy hirtelenhalálban végződő pillanat kezedete ez itt most, nő által vagyunk, nő által halunkl életünkben akárhányszor is, mert övék aszerelem, atúlélés és füstkészítés tudománya genetikai mélységekben...
grat leyka
Én most elvonatkoztatnék a címtől, és leírom, ami nekem eszembe jut ezt látva...
Ebben a filmben is vannak olyan részek, amikor elbizonytalanodunk, a bizonytalanság pedig nem jó. Keressük a fonalat a visszavezető úthoz, de nem találunk fogódzót. És ekkor jön a segítő kéz... Ő tudja, hogy a fonál vége a szemében, a tekintetében van. Erőszakkal odarángat, hogy nézzük, hogy lássuk, hogy megtaláljuk. Először dacos, vagy talán kicsit húzódozó a pillantásunk, amikor a szemében kutakodunk... Talán kicsit elveszettnek vagy vesztesnek (?) érezzük magunkat. Aztán engedünk az "erőszaknak".. A szemébe nézünk, a fonalat keressük, és abban a pillanatban, hogy a saját ellenállásunkat leküzdöttük, elolvadunk a tekintetben, abban a pillanatban a kezünkben van a fonál vége, és rohamléptekben indulunk vissza a biztonságba...
Nem tudom, mennyire érthető :) Bár szerintem, Te érted...
Minden történet eleje hasonlít kicsit. Nincs új a nap alatt. Amikor egy csillag fényesen felragyog, egy másiknak ki kell hunynia. Persze vannak véletlenek. Számíthat az eső, az éjszaka, meg a gitárpengetés. De nincs könnyű helyzete annak, aki ebben hisz csupán. Ne hallgassatok arra, akik össze-vissza mesélnek! Mert a világ nem tűri, hogy valaki a rendjébõl kitörjön. De mégis, mégis csak az érzelem a fontos, meg a szerelem. A szavakat könnyen elfeledjük. A szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül száműzi az emlékeinkből. A végén nem marad Semmi! Minden történet eleje hasonlít kicsit.
Bolond dolog a holnapot várni, élj kívül az időn, amennyire lehet. Kinn a világ sötét és világos,benn a világ egyszerre világos is, sötét is. A füst leszáll, ha csöndes az este. Szerelmed füst a szívben? Fullasztó? Felkavaró? Átláthatatlan? Lebegés? Elszáll könnyedén.
