hm érdekes kép...a leírássla még jobb...igen a legnehezebb a saját árnyékunkon túllépni

"...Fellép a hármas útra.

Hah, itt vagy egyszer annyi vágy után!

A leányalak eltűnik.

Mi volt ez? árnyék! és én hol vagyok!

Kis ideig gondolkozva áll..."

 

(Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde - részlet)

A klasszikus értelemben véve nem látom, hogy portré lenne, ugyanakkor ars poeticának nagyonis megfelel. Nem tudom. Olyan vegyes érzelmeket vált ki belőlem. A fények meg a kivágás is jó, meg minden más is, csak ez nekem nem portré.

hello bello
én nem bántotalak ugye? nem volt gondom a fotoval!  CSAK úgy érzem h te így éretted! de persze h elgondolkodtat, egy film kapcsán aminek a végén áll öt vagy hat ember de csak öt árnyék van és ez jelenti h az egyik már szellem, ehhez kapcsolódott h adidg örülj amíg van árnyékod
íg yjó?
szia
bb

addig örülj amig van mit átlépni, mert ha már nem lesz árnyékod ott már valami baj lesz nem?
nem rossz fotó, kicsit elborult elme:D kár h az árnyék csak egy vonal, játhaszttál volna valmiat a kezeddel :D de akkor mivel fényképezel? jujj jujj már kezdek csúnya dolgokra gondolni
szia
és grat