2 dolog jutott erről eszembe : egy regényből és egy filmből, bemásolom most ezeket ide, mert ennél jobban megfogalmazni úgysem tudnám
"...Mit akartak egymástól ? Csak engedelmeskedtek egy vak és nagy törvénynek, melynek parancsa a szerelem leheletével újítja örökké a világot, s szükség van párzó férfiakra és nőkre, hogy a fajta éljen ? ... "
"... Miért ? Miért kel föl? Miért harcol? Miért csinálja tovább? Talán azt hiszi, hogy többért kűzd most, mint a saját élete? El tudja mondani mi az ? Tudja egyáltalán ? A szabadság ? Az igazság ? Talán a béke ? Esetleg a szerelem ? Illúziók mr. Anderson, az észlelés játékai ! A labilis emberi elme ideiglenesen kivetűlő délibábjai, amikkel próbál megalapozni egy valójában értelmetlen és céltalan létet ! ... Olyan bárgyúságot, mint a szerelem, csak az ember teremthet ..."
a világ törvénye roppant egyszerű, de mi nehéz parfüm illatok, csillogó ékszerek és finoman hulló de súlyos bársonyok mögé rejtjük, felcimkézzük olyanoknak, hogy szerelem, féltékenység, hűség és társai és végtelen labirintusaiban bolyongunk, tévelygünk életünk végéig
megfogjuk a kezét, hogy nekünk jó legyen, de még igazán nekünk sem jó, mert elvakít a szerelem mámora vagy a szerelem elvesztésének félelme
elveszünk a gondolatokban és képekben és bőrének érintését, ujjai kecsességét, tenyere elegáns ívét észre sem vesszük
pedig nincs más ott semmi, csak ezek ...
| Válasz: |
egy kéz, láncok, két kéz, fények, árnyak. hogy mennyire fontos a másik keze, mutatják a történetek. köszönöm.
|
