FOTÓK     A LEGJOBB FOTÓK     FELHASZNÁLÓK     KERESÉS     SZABÁLYZAT     BLOG     FÓRUM         
Az összes funkció eléréséhez be kell jelentkeznie!









Kategóriáink  
absztrakt
akt és önakt
átalakított fotók
családi fotó
csendélet
csillagászat, égbolt
digitális illusztráció
divatfotó
egyéb
éjszakai fotók
ember és környezete
Featured
Fotóstalálkozó "werkfotói"
házi kedvencek
humor
járművek
légifelvételek
makró
panorámaképek
portré
Projekt Fotók
sport, mozgás
tárgyfotók
természetfotók
trükkfelvételek
vadon élő állatok
város, építészet
víz alatti fotók



Fórum  
Hülye vagyok?
Projekt Fotók - Társalgó
Kihalt az oldal mint Csernobil, tenni kéne valamit
Projekt Fotók - Hirdetőtábla
Extra art




Legfrissebb blog  
Péter T. (2)
Mutty (3)
Istvan (2)
gbence87 (12)
Mariamaria (5)




Aktív felhasználók  
Összesen: 0





Szavazás  
Korábbi szavazások







páros magány






A kép címe:páros magány
Felhasználó:szega
Átlag: 9.5 ( Egyedi: 100% )
Publiklálva2011. 10. 16. 13:49
A kép értékelése lejárt!
Kategória: ember és környezete



Fényképezőgép típusaCanon EOS 500D
ISO érzékenység100
Fókusztávolság10 mm
RekeszértékF/16
Záridő1/125 mp
Vakuvaku nélkül

A magány nem életforma, hanem magának az életnek a része.

Moldova György




A képet jelenleg nem tudod értékelni.





#7 2011. November. 13. ( 16:38 )  
(Egyszerű) egyedi, 10
kavics
 

a kép nagyon tetszik,kompozíciójával, tónusaival együtt, klassz kis jin-jang.

(a címet én nem erőltetném rá.)

 

gratom


Válasz:
Köszönöm Zsuszi!



#6 2011. October. 20. ( 19:58 )  
Bob

végigolvastam ezt a hosszú eszemfuttatást eme egyszerű képhez!
mindenkinek a gondolataiban van igazság, nem vitatkoznék egyikőtökkel sem a témában azt leszűrtem
a kép technikai részéhez nem értek, de nem is számít:D
a lényeg szerintem h van magány párosan is, gondoljatok a házas emberekre akik megcsalják a párjukat mert mellette magányosnak érzik magukat, és ezért a családi ház fedele alatt van és létezik is páros magány, hisz mindkét fél magányos a másik mellett, de mégis egy párt alkotnak! persze ezt még lehetne boncolgatni, hiszen a ház fedele alól kilépve megszűnik a magány mert megy mindenki a másik párhoz..
de az is egy állapot.
aztán persze a magány az tényleg egy olyan dolog h az ember leginkább egymaga éli meg és leginkább a depresszív hangulathoz köthető talán!
viszont igaz az is h a képen van összetartó elem, hisze a felhő is egy nagy összetartó kalapként borul a képen látható személyek fejére.. plusz jelen van a mosoly ami tényleg nem jelzi a magányosságot.

Én mindenki gondolat menetével tudok azonosulni valamilyen formában, sőt magamban kissé tovább is fejlesztettem a cím és kép összhangját ami számomra tökéletesen megvan a háttértörténetemmel.
de való igaz h egymás társaságában a két ember nem lehet magányos hisz barátok, és pont azért találkoznak h beszéljenek együtt legyenek, így a magány már el is tünik..

na de nem pofázmányozom tovább Gabesz!

bob

Válasz:
Ez a kép olyan szempontból mindenképpen fontos számomra, hogy ismét tudatosult bennem hogy mennyire mások az emberek, mennyire másképp éljük meg a dolgot, és hogy toleránsnak kell lennünk a másikkal. El kell fogadni a véleményét, mert kétségtelen hogy az itt leírottakban lehet találni igazságot. Akárki is írta le. Hisz mindannyian mások vagyunk, és éppen ezért érdekes számomra ez egész ami itt történt. Nagyon örültem hogy írtál Bobesz!



#5 2011. October. 20. ( 19:46 )  
ottlap

a magány fogalmát csak az ember vezette be és csak az ember értelmezi a (testi/lelki) egyedüllétet magánynak, így csak az emberi élet része a magány, a magány megéléséhez és egyáltalán a létrejöttéhez szükséges egy egó, egy tudat, ami azt mondja, hogy 'lehetnék társasan is de én egyedül/magányosan vagyok'

persze a kép embereket (is) ábrázol, így lehet hogy Moldova is meg te is az emberi élet magányára gondoltatok, nem pedig az ÉLET egy részére

páros magányról még nem is hallottam csak társas magányról, de ez már csak szemantika

a kontrasztok elég kifejezőek a válltáskák már-már összekapcsolódása mégis oldja valahogy ezt a 'páros magány' érzést, mintha egy tudatalattiból jövő jel lenne, hogy itt mégiscsak együttlét van és az elfordulás csak a felszín vagy színjáték vagy ilyesmi

persze ez mind csak túl sok duma egy képhez, amit nagy valószínűséggel nem is kellene különösebben értelmezni - a képek többségével egyébként szerintem így kellene eljárni

tetszik vagy nem tetszik, ennyi

ez végülis tetszik, néhány apróbb hibát tán javítottam volna rajta publikálás előtt, de nem igazán lényegesek

grt

 


Válasz:
Köszönöm Péter az irományt. Nagy igazságot írtál a magány természetéről. Kétségtelen hogy egy ember által termetet fogalom ez, és talán éppen ezért is némileg megosztó. Mindenki másképp éli meg a dolgot, vagy éppen nem éli meg. A technikai hibákat amiket javítani lehetett, már java részt javítottam, amit meg nem, az már az életem része :)
Nagyon örültem!



#4 2011. October. 20. ( 14:56 )  
zsurnaliszt

úgy látszik, túl pozitív vagyok, de inkább megmaradok ilyennek, mintsem, hogy megfeleljek valakinek ;)
látom nem tetszett az írás.. evvan, nem kell rá reagálni :DDDD
szia

Válasz:
szia



#3 2011. October. 17. ( 11:41 )  
zsurnaliszt

kicsit fura volt a reakciód, így leírom a  véleményem, míg elszívok egy cigit.. csak addig és nem tovább. vagy belesülök vagy nem :D

nem tudom, hogy hallottál e róla, de minden gondolatnak ereje van. ha ez képpé is formálódik, és más embereknek is ezt sugallod, még nagyobb erőket bocsátasz ki.. nah ez volt a mese része..

itt a képen, a másik fél, most a fiú mintha a tájat szemlélné, míg a lány az adott szituációt élvezné. nincs magány, mert van félmosoly.. mert van ott valaki, aki ha nem lenne, magány lenne, van fotós, aki ezt megszüli.. magányt nem lehet fotózni, hiszen mindig van ott egy másik fél.. max csak nagyon kifejező arcvonások segítségével.

nem tudom hogy kéne értelmeznem, hiszen "Fontos ismerni a helyét a saját gondolatainknak, érzelmeinknek, miközben értelmezzük a képet. Mert könnyen elkövethetjük azt a hibát hogy csak felületesen, öncélúan értelmezzük a látottakat. " ez nekem egy ellentmondás.. hiszen ha egy képet értelmezünk, akkor nem az van, hogy próbáljuk beleélni magunkat a fotós helyébe? és igen is geci a cím, mivel az elején is kitértem arra, hogy ezzel a képet látott személyekre hatsz.. látszik, hogy nem egy pár, hiszen nincs meg a kézfogás, vagy a közelebbi kontaktus.. két barátról lehet szó, akik ha magányosak lennének egymás társaságában, akkor nem is mennének együtt sehova.. szvsz.
nem látszik a fiú arca, hogy abból levonjak bármilyen következtetést is.

ellentétes kép, mert a színek, táskák, irány, ég-víz mind-mind ellentétet sugallnak. gondolom ezt használtad ki, hogy adj egy ellentétes értelmezésű címet is. de szerintem elnyomja  a képet, nem ad hozzá, inkább csak elvesz. erőltettet akár a reakciód is. ezzel nem bántani akarlak, csak meg akartál magyarázni valamit, amit szerintem eléggé elcsépelt mondatokkal használtál, és semmi értelmét nem láttam.

de legalább írok még hozzá :D másképp ment volna a süllyesztőbe ;) részemről...

olyan, hogy páros magány szerintem nem is létezik. gondolj csak bele, magány az egy egyszemélyes művelet, míg a páros, benne van hogy páros. ez egy ellentmondás. egy szám van ami se nem páros, se nem páratlan, az a nulla. a nulla meg egy semmi, egy fekete lyuk, ami elnyeli az embert ha belemegyünk.. mert ha már semmi nem érdekel, akkor sem barát sem barátok/barátnők nem érdekelnek.. jön a depresszió, és kiút nem-keresése, vagyis egyetlen kiút a halál. (ezt monst nagyon drasztikusan fogalmaztam meg, de itt is látod, hogy megszűnik valami..) látszik hogy mérnöknek tanulok, hiszen a számokkal próbálok megmagyarázni valamit amit lehet nem is tudok véghez vinni, mert a falnak beszélek :D

egyszóval: nincs itt páros magány, csak párok, a növények, a felhők és az emberek viszonylataiban.. ezvan ezt kell szeretni, a cigim is elégett.. ma pedig egyáltalán ne, avgyok kötekedő kedevmben, inkább vedd egy kis szeretetnek feléd, hogy írtam és leírtam a véleméynem...
szia


Válasz:
Sajnos nem tudok olyan frappáns időmérési egységgel elő állni, mint te. De talán majd valahogy túlélem.
Az előző  válaszomnál elismerem hogy hülyén fogalmaztam amikor a felületességet firtattam, nem a beleélés milyensége volt a felületes, mert csakis te tudhatod hogy mit is jelent számodra a kép. És itt van szerintem a lényeg. Nem azt kell keresni hogy a fotós éppen ott mit élt meg, nem kell beleélni magunkat a helyzetébe. Hiszen ez lehetetlen. Sokkal inkább a saját kis világunk szerint kell értelmezni a képet, azt kell felismerni hogy nekünk mit jelent. Persze valamilyen szinten ez irányított dolog, mert a jó kép hat a nézőre (ahogy te is írtad) és a kellő úton terelgeti a cél felé. De szerintem a célban nem csupán csak a fotós gondolatai szerepelnek, hanem nagy többségben a néző tapasztalatai és legfőképp érzelmei.

A kép címe.. jelen pillanatban nem tudom megmondani hogy hozzá ad vagy elvesz a kép értékéből, már el lehet ebből még venni.. Viszont mindenképpen valamiféle iránymutatást szükségesnek láttam a kép mellé elhelyezni. Ezt szolgálja a cím és maga az idézet is. Az hogy a címet nem érzed szerencsésnek, annak is betudhatom hogy nem valljuk teljesen azonos módon a társas magány meglétét. Szerintem ez egy létező dolog, bár semmiképpen se mosnám össze teljes mértékben a magánnyal, de nem tagadható le. Attól még hogy éppen az ember egy kisebb vagy nagyobb társasában van, vagy éppen egy kapcsolatban. Egyáltalán nem biztos hogy nem érezi magát magányosnak. Inkább másképp, hiszen egy barát, társ, szülő nem feltétlenül tudja helyettesíteni a másikat minden egyes pillanatban. Mindenkinek lehetnek gyenge pillanatai. amit senkivel se oszt meg, de ettől még léteznek. Persze ezt a külvilág nem éli meg. így nehéz is felismerni, mert ha az ember egy kicsit is optimista, akkor elkezdi keresni a kiutat. És természetesen azzal fogja ezt tenni, aki számára még is csak fontos. És hát ha minden jó akkor pont ott van vele szemben. Így végül is létezik az a páros magány, csak valahogy mindig túllendítjük magunkat rajta. Végül is a fekete lyuk se feltétlen pusztít el mindent, hiszen elméletben lehetséges hogy a túloldalt ott van egy fehér lyuk, ami szépen újra épít mindent, új reményt ad.

Azt hiszem hogy itt hagyom abba, mert nagyon úgy tűnik hogy alapjaiban mások ezzel kapcsolatban a gondolataink.



#2 2011. October. 16. ( 22:36 )  
(Egyszerű) egyedi, 9
Ludwig
 

Szia!

Írok mert az jó dolog..

A technikai részére nem térnék ki - mint a szenzor kosz, vagy B pulcsijának kiégése ill. túlzott fehérsége stb, egy dolog, ízlés kérdése..

Viszont mint konverz elég erőteljes kontrasztos amit az általad meg mutatni vélt vagy valót alátámasztja.. Mint ahogy csatlakozik a támogató elemek sorába a táska pántok V alakja a szét nézés - erre később kitérek), azaz testhelyzet, alakok ellentétes helyzete... Ellenben az együvé tartozást jelképezheti a (betonos)talaj és a felhő szöget bezáró vonalai és a két kitüremkedő, emelkedő felhőfoszlány értékeltetvén a szerepek alakulását viszonyát. (zárójlelben: akár a látható két páfrány egymás mellett)

Ugyanakkor ez mind belemagyarázásnak is tűnhet és lehet hogy az is..., mert az arckifejezés sokat számít ha már ennyire látható és abból nem ez jön le nekem. Egy elbúvó mosoly ami inkább a nap, a helyzet, a levegő élvezetét sugalja, mintegy megelégülést a látottakkal kapcsolatban, a másik szereplő viszonya nem egyértelmű hiszen a tekintete se látszik bár a fejtartásból kikövetkeztethető. Szerintem a címhez egy párhuzamos de ellentétes tekinteti sáv célravezetőbb lehetne viszont az már más jelentés tartammal is bírhat, akár klisévé is alakulhat. Ezért is megérne még több képet próbát a témád feldolgozása.
Szerkesztésileg nekem véleményes, alul indokolatlanul szűknek érzem és nyomja fel az egészet ami miatt a felső kép szél soknak is hat...

Mindet összevetve tudatosnak tűnik a fotód, de ehhez hozzá tartozik (nem feltétlen függvénye, bár lehet) az is hogy kissé erőltetett, mesterkéltnek jön le a cím és a kép együtt értelmezve. Ahogy eggyé igazítottad a prekoncepciódhoz..
Mint téma tetszik, cím lehet hogy a társas jelzős szerkezetből formálódott át, (szerintem az szerencsésebb de elcsépelt is - saját vélemény amit nem biztos hogy későbbiekben fenntartom:) és vissza vezethető egy régebbi fm számra is aminek hatása alá kerülhettél. :)

Hozzátartozik az igazsághoz mint tudod hogy szubjektíven nézhettem csak a képet és így nem tudom megítélni hogy mennyire helytálló amit ki akarsz fejezni és mennyire tűnik 'sztédzsnek' :)

Azért írtam meg a véleményem mert tudom hogy neked meg lehet :)

szeva
d

Válasz:
Mindenek előtt szeretném megköszöni a régen látott, értékes elemzést. Öröm olvasni az ilyet, főleg hogy némi konklúziót is sikerül levonni belőle. A kép szerkesztési hibáira nem térnék ki, tökéletesen igazad van. Sőt nem is vitatkoznék a leírtakkal. Inkább néhány gondolatot írnék le. Azzal tisztában vagy hogy nem egy megrendezett szituációról van szó, inkább egy pillanat önszándékú átértelmezéséről, ami ott és akkor is már tudatos volt, de elismerem hogy utólag valósult meg teljes egészben. Azon viszont eléggé sokat gondolkoztam hogy vajon egy ilyen szituációt mennyire szabad megakasztani azzal hogy beavatkozom, és nem csak a természetesen alakuló képi elemekkel dolgozom, hanem saját magam formál a történést. Jobban átgondolva tudom a választ. Szabad, csupán csak abban nem vagyok biztos hogy vajon mennyire sikerül nekem jobbá tenni a képet. Talán a szerkesztési hibákat így orvosolhatnám, viszont hogy nem lenne még inkább mesterkélt a kép. Abban már nem vagyok biztos. Ahogy leírtad már te is némileg annak érezted, és őszintén nekem is megfordult már a fejembe ez a gondolat néhányszor. Talán ehhez kell még néhány évnyi tapasztalat, meg pár száz fotó, és remélhetőleg még néhány építő jellegű kritika :) A címre még annyira kitérnék (lassan aludni kéne) hogy ténylegesen a társas jelzőből indultam ki, viszont a képpel való munka során a kép elemek mivoltából átnyargaltam arra az álláspontra hogy a páros jelzővel illetem, hogy mennyivel lenne klisébb a kép mint most. Egy rendkívül jó kérdés. Még egyszer köszönöm a rendkívül értékes irományt. Szerettem volna még néhány gondolatot írni, de erre sajnos most nem lesz időm. Megtiszteltél Dávid!



#1 2011. October. 16. ( 14:58 )  
zsurnaliszt

degecicím :DDD

Válasz:
Éppenséggel nem a képen látható személyekre vagy éppen a szituációra értelmezendő a kép. Itt és most ők is a kép részei, de nem a személyiségükkel, vagy a szituációban megélt szerepükkel teszik mindezt. Inkább egyfajta kivetülései a képen a gondolataimnak / érzelmeimnek. Gyakorlatilag csupán képi elemek. Az hogy éppenséggel azon néző aki tegyük fel némi "belső" információkkal is rendelkezik, tévesen értelmezi a képet. Nem a szereplőket, a történést, vagy a képet jellemzi. Fontos ismerni a helyét a saját gondolatainknak, érzelmeinknek, miközben értelmezzük a képet. Mert könnyen elkövethetjük azt a hibát hogy csak felületesen, öncélúan értelmezzük a látottakat.  
Remélem sikerült némileg megmagyarázni a kép egészét.