|
Te most egy kép oldalán vagy
A fotó címe melett találhatsz 2 gyorsértékelő gombot. Ezzel lehetőséged nyílik a képek tetszik/nemtetszik értékelésére, annélkül, hogy jobban kielemeznéd a képet.
A hozzászólások alján látható az értékelő doboz. Erről bővebb segítséget ott találsz.
Amíg a képet nem értékelted addig más felhasználók értékelésének csak a szöveges részét láthatod, és a kép tulajdonosát sem ismerheted meg.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| hangulat | 10 |
| téma | 10 |
| utómunka | 10 |
Finom.. érzéki pillanat.. mégsem kihívó, megbotránkoztató..
pont annyi látható, amennyi a fantázia elindításához feltétlen kell..
Ügyes munka.. :)
Grt.: a
| Válasz: |
kihívónak lenni egyszerű, egyértelmű, egysíkú, szellemtelen és kellemetlen. és unalmas. viszont játszani, vagy játékot mutatni nem az :)
érdekes, ki hogy lát, leyka szerint túl direkt a vágás, nagyon erőszakosan irányítom a figyelmet, neki sok volt
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
igen, de Neked szerintem ez itt tök jól sikerült, és nem úgy néz ki, hogy ehhez a képhez erőlködnöd kellett volna, úgy értem, hogy az látszik belőle, hogy egy nagyon spontán dolog, ettől is jó, ettől van meg az íze :)...
és emelett a kommentemmel próbáltam arra is utalni, hogy nagyon érthető kép is, mindenki akár magára is tudja vonatkoztatni, ez is nagyon szép dolog, akár egy gesztus: tesék ittvan tőlem, egy fotó, belőlem egy darab, úgy érzem, azonosulj vele... és látod :) sikerült
| Válasz: |
ez a lényeg, nem magamat akarom másra erőltetni, hanem belső folyamatokat katalizálni. mindenkinek a saját "története" induljon el, azt lássa meg a kép által, ami benne van.
tanúnak leni, ez nem erőltetés :) és a spontán dolgokat megmutatni, én ebben utazom :) akkor lesz eredeti, hiteles, akkor lesz igazi az atmoszféra
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lehet hogy csak egy sütit kap a lányzó, de lehet hogy kenyeret ami az élet, és lehet hogy a tudás fájának gyümölcsét osztják meg.
Ifjúságom házibulijai jutnak eszembe ez sok szimbolikus gesztus, amely izzította a hangulatokat a csajokkal, kilopózások ürüggyel a konyhába előszobába mindenhova csak kettesben lenni, de még mindig csak lassan...
Valahogy ezekre az ember mindig jobban emlékszik, a sok elsőszerelemre amiről azt hiszi hogy ez volt az első, és aztán tényleg az elsőre...
A kép erőszakosan direkt nekem egy kicst ezzel alényegretörő vágással, nem enged felfedezni, csak rögtön venni az adást, keresni az emlékezetben.
Nekem valahogy akkor nem került gép a kezembe...
grat leyka
| Válasz: |
mert a te kezedben gyümölcs volt és süti és kenyér és hús és lédús paradicsom és felette a szemed, ahogy a száját nézted és az arcát és közben neked is kinyílt kicsit a szád és felforrósodott a levegő köztetek és szeretett akkor téged... lassan, de nagyon és nagyon téged.
bocsáss meg, hogy ilyen direkt, ez miattam van, biztos én vagyok ilyen direkt, azért ilyen ez is...
köszönöm :)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a csók édesebb bármilyen süteménynél..
főleg ha a szemekben ott ég a szenvedély tüze.
elöszőr még becsukott szemmel kóstol, amit szerelme kínál, majd érzi, egész testét átjárja a boldogság, az édes érzés.. ez nem csak a cukor, ez a szerelem, a vágy, ahogy az arc találkozik a kezekkel, résnyire nyílik a szem, felfedezi az érzéki ajkakat, és robbanásszerűen tör ki a vágy, amely magával ragad és örökre rabul ejt..
engem olyan érzés fog el, mint amikor a vadászból vad lesz.
csodás dolog a vágy... és testet ölt
| Válasz: |
a csók mámorító és ott van köztük láthatatlanul, mégis láthatóan... és benne minden, amit leírtál. jó, hogy ilyet látsz ebben, pedig csak egy egyszerű, bemozdult kép :)
örülök az érzékenységednek, zsurnaliszt, köszönöm :)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hello!
Aktuális kép...mindig, most is... tetszik, köszi! :)
Üdv!
| Válasz: |
jól látod, amíg férfi és nő van, addig ez az :) ha sikerül jól megfogalmazni ennek a bonyolult viszonynak egy szilánkját, az már nagy siker :) én köszönöm!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szia! Nagyon tetszik a keped, es ez a stilus, hogy ennyi mindent tudsz suriteni egy kiragadott kepi minimumba (se szinek, se elesseg, keves targy), az egesz egy koncentratum. Es nagyon lirai, szinte szivfajdito.
Es olyan intim! Megkerdezhetem, hogy hogy tudsz (hogy van alkalmad) egy ilyet lefenykepezni? Megtisztelsz, ha valaszolsz, akar privat.
| Válasz: |
igen, jól látod, az egész egy koncentrátum. és a másik dolog is fontos, hogy se színek, se élesség - és mégis működik. ezt tévesztik el sokan, azt hiszik, akkor jó a fotó, ha éles. persze ez sok esetben igaz is. de nem mindig. mert amikor már kép a fotó, minden képi eszközzé válhat, azok is, amik egy fotónál hibák. persze ez sem törvényszerű, hogy minden le van tojva, képet csinálok. az eszközök egymást kiegészítő mivolta, az arányok és hogy mi van a képen, az a meghatározója annak, hogy valami hiba marad-e, vagy eszközzé válik. ebben az esetben szervesen illeszkednek egymásba ezek az eszközök, ezért lehet, hogy az életlenség ellenére a behunyt szem és az arckifejezés olyan kifejezőerő, ami átemeli a képet a hibás fotó szintjéről. és az lesz, szívfájdító és lírai, persze csak annak, aki fogékony az ilyesmire.
a sűrítés nagyon fontos. jó, hogy említed. a kulcs a vágás. a vágás határozza meg, hogy hol koncentrálódik a képen az energia, ezért a néző is azt követi. nem szabályok szerint kell vágni, hanem látni kell az arányok és a képi feszültség összefüggéseit. ha ezt kézben tudod tartani, úgy vágsz, ahogy akarsz, hogy az legyen a képen, amit akarsz, hogy oda irányítsd a néző figyelmét, ahová te akarod. akkor - ha nem is azt érzi, amit te éreztél - de jó eséllyel megindul benne valami. ha elolvasod, hogy ezek a képek alatt már hányféle történet hányfelé ágazott, látni fogod, hogy ez működik. tehát vágni kell, bátornak kell lenni, el kell szakadni a konvencióktól - persze ez sem szabály! - ha a kép úgy kívánja és meg kell adni a képnek, amit kíván. nem azt kell megcsinálni, amit te szeretnél, hanem a fotón, a fotóban meg kell látni a képet és ahhoz igazítani a többit - vágással, színkezeléssel, ha úgy érzed, erősíti a témát, filmszemcsével - egyszóval utómunkával. meg kell hozzá tapasztalat, (emberi), emberismeret, szerencse és ízlés. ennyi. :)
emberek közé kell csak menni. ez a sorozat egy házibuli másfél percében készült. azaz a nyers felvételek. aztán nézegetni kell a képeket. és lassan meglátod, miben mi van. aztán meg kell csinálni. aztán hagyni kell érni, pihenni. újra, meg újra megnézni. és ha kell, igazítani rajta.
nekem még telém sincs, úgyhogy meglehetősen közel kell mennem mindenkihez. és azt szoktam mondani néha a fotózzon is a sok "portrézónak" is, hogy rendben van, elégséges a fotója, de csak fénytanulmány. azzal csak kezdődik a történet. a portréhoz ember kell, az pedig nem megy szobormerev arcokkal, bezárt lelkekkel. szóval kontakt, szívek megnyitása, bizalmat kell adni és akkor kap is az ember. aztán már csak lődözni szépen. mellesleg ezekkel a hosszú expoidőkkel, vaku nélkül (fontos!) nem is lehet telézni, marad a normál, vagy valamennyire nagyobb látószögű cucc és akkor közel kell menni. hát így.
köszönöm a lelkesedést :)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Milyen érdekes az ember... Olyan elvonatkoztatott formában tudja a másik tudtára adni a vágyát. És az is érdekes, hogy mennyiféle más dolog hozható összefüggésbe a vággyal. És az is érdekes, hogy egyszerre mennyi mindenre vágyunk.
Számomra ez a fotó erőteljesen érzéki, már-már erotikus töltettel bír. Pedig mi van a képen? Egy srác, aki a kedvesét eteti valami finomsággal. Talán egy sütivel, vagy tudom is én mivel. De maga a szituáció annyira ismerős. Visszagondol az ember, hogy egy ilyen bensőséges pillanat után az ő praxisába mi szokott következni.
Mert igen, bensőséges. Csak meg kell nézni a lány átlényegült arcát. Vagy a fiú elnyíló ajkait. Vagy azt, ahogyan a fiú figyeli a lány arcát. Tele van gondoskodással, figyelemmel, és... vággyal :)
Számtalanszor lát ilyet az ember filmben, és hiába kimerevített ez a kocka, mégis tudom, mitől vágyak a címe. Tudom, mit látnék a következő, vagy az azt követő filmkockán. Talán zenét is tudok társítani hozzá. De hangokat mindenképpen... A gyorsuló lélegzetét pl. Vagy illatokat.
Szóval érdekes azt végiggondolni, hogy egy egyszerű kajának számító sütitől hogyan jut el az ember az erotikáig. Én így.
Ja, és csakzértis pontozom, mert az nekem jó :)
| Válasz: |
pontosan. jól olvasol képben történetet. ahogy mondod: hiába kimerevített kocka, érzed, látod minden irányban a történet, a mozdulatok mozgását. egy lazának látszó, nemisazami mozdulat. de ott a feszültség férfi és nő közt, az ajkak közül kiáramló forró lehellet keveredik a süti illatával... és az az illat attól fogva a vágy megtestesülése lesz, bárhol érzi az, aki egyszer így érezte...
köszönöm. sikeres vagyok :)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hagyd csak magad, majd én adom...
De nem, de nem, de nem akarom...
De csak de, csak fogadd el...
Na jó, ha mindenáron kell...
Vigyázz, a morzsák potyognak!
Nevetek már, ha kell, ha nem...
Add csak magad, majd én elveszem...
Gyere csak, éhes vagyok, Te meg szeretsz etetni...
Nem kell más, se több, csak minden...
Add csak magad, majd én elveszem...
Grat és Üdv!
| Válasz: |
szűknek induló értelmezés, ami a lényegre fut ki: add magad, én elveszem. na ezért jár a grat :)
|
|
|
|
|
