Az aranymetszés szabályát már az ókori művészetek gyakorlói is előszeretettel alkalmazták. Történetesen azért, mert a természet furcsa mód nagyon kedveli ezt az osztási eljárást. Ahhoz, hogy képeinken ezt mi is tudjuk alkalmazni, nekünk is fel kell tudnunk osztani a hosszúságokat ezen módszerrel.
Röviden, a teljes hosszúságot (x), úgy kell felosztani két részre, hogy az egész rész (a) a nagyobbik részhez (b) úgy viszonyuljon, mint a nagyobbik rész (b) a kissebbik részhez (a-b). Képlettel: a / b = b / ( a - b ) Ez persze egy másodfokú egyenlethez vezet, ha az aranyarány számot szeretnénk kiszámolni, melynek értéke kb 0,618. A lényeg, hogy ha a teljes hosszúságot a 100%, akkor a kissebbik rész 38,2%, a nagyobbik pedig 61,8%. Keresőnk képét függőleges, illetve vízszintes vonalakkal ilyen arányban felosztva, 4 vonalat kapunk, 4 metszésponttal. Ha ezen vonalak és pontok mentén helyezzük el a témánkat, képelemeinket, akkor az aranymetszés szabálya szerint komponáljuk a fotót.
Nem összetévesztetndő a harmadolási szabállyal, ami lényegében hasonló felosztása a hosszúságoknak csak a harmadoló pontok használatával.
Érdekesség képpen, az emberi testen is fellelhető az aranymetszés, ha a test magasságát 100% nak veszzük akkor a felső rész 38,2% míg az alsó 61,8%. Az osztó pont pedig nem más mint a köldök!
Véleményem szerint az aranymetszés szabályát alkalmazva természetesebb kompozíciót kapunk, mintha a harmadolási szabályra alapozunk.
Alkalmazása megfigyelhető az ókori szobrászattól kezdve, a középkori építészeten át, korunk fotográfiáival bezárólag szinte minden területén a művészetnek.
Pár példa: http://www.atrise.com/golden-section/gol den-section.html (angol nyelvű)
Remélem érthető voltam. Próbáltam hitelesen és érthetően fogalmazni, ha nem sikerült akkor elnézést kérek! A javításokat pontosításokat, kiegészítéseket szivesen fogadom.
Edmundo
